CSILLAGÁSZATI ISMERETEK

A KEZDETEK

Az asztrológia megértéséhez elengedhetetlenül hozzátartozik a csillagászati alapismeretek megértése. Annál is inkább szükségünk van ezek megértéséhez, hiszen évezredeken át e-két tudomány együtt fejlődött és egymástól elválaszthatatlannak tartották.

Az asztronómia és asztrológia azokban az időkben ugyanazt jelentette; megfigyelték az emberek az ég képét, a világító csillagok mozgását. Az égbolton látható csillagok helyzetéből pedig következtetni tudtak az idő múlására. A csillagok segítettek a tájékozódásban a földön és a tengereken. és rájöttek, hogy az égbolt képe és a földön történt események között bizonyos összefüggések vannak. Ezeket az észrevételeiket előbb a Hold mozgásából tapasztalták. Mivel a Földről az látszott (látszik) legnagyobbnak, így az égbolton keresztül történő tova haladásából, folyton változó alakjából megtudták állapítani, mikor kell apályra illetve dagályra számítani. A Hold mozgása mellett a Nap mozgásából a nappalok és éjszakák valamint az évszakok változását is megfigyelték és később aztán arra is rájöttek, hogy nem csak a Hold, de a Nap mozgása is hatással van a földi életre, mert az év más-más szakaszában született emberek különböző tulajdonságokkal, külső-belső jellemvonásokkal rendelkeznek. Észrevették, hogy a Holdon és a Napon kívül a mozdulatlanul álló csillagok mellett még további öt másik csillag is kering a Föld körül viszonylag gyorsan, de nem egyforma sebességgel. Mind az állócsillagokkal azonos irányban látszottak keringeni a Föld körül, de közel a Nap pályájához. Ezt az öt csillagot azután a megfigyeléseik során szerzett tapasztalataik alapján nevezték el, mi Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz éven ismerjük őket.

A Nap mozgási pályáját a babiloni asztrológusok felosztották 12 részre és elnevezték őket a mögöttük látható mitológiai alakokról.

Ezek a megfigyelések indították el az asztrológia fejlődését, ezért mondjuk, hogy az asztrológia egy megfigyeléseken alapuló tapasztalati tudomány. Azt a titkot próbálja kifürkészni, milyen hatással vannak az égbolton látható jelenségek a földi életre és ezen belül az egyének sorsára.

Arisztotelész (i. e. 384-322)  és  Ptolemaiosz (i. u. 100-178)  még azokban az időkben éltek, amikor az emberek azt hitték, hogy a Föld a világ közepe és a csillagok mind körülötte keringenek. Ezt a felfogást nevezzük  geocentrikusnak (Föld középpontúnak). 

Kopernikusz (1473-1543) ,  Kepler (1571-1630)  és  Galilei (1564-1642)  a tudomány fejlődésével új csillagászati és fizikai felfedezéseket tettek és megállapították, hogy a Föld és a többi bolygó kering a Nap körül. Ez a  heliocentrikus (Nap középpontú)  szemlélet, amit tudományosan is bizonyítottak. Ezt látszottak alátámasztani  Newton (1642-1727)  : a tömegvonzással valamint az égitestek mozgásának tanulmányozásával kapcsolatos kísérletei is.

Tehát nyugodtan elmondhatjuk, az asztrológia megértéséhez ismernünk kell a Naprendszer működését.

Az úgynevezett ,,modern bolygók", az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó felfedezése után sokan azt hitték, ezzel végleg befellegzett az asztrológia tudományának, hiszen ezekkel nem számoltak a régi idők asztrológusai sem. Feltételezték ugyan létezését, de nem pillanthatták meg. Az 1781-ben (a francia forradalom és az angol ipari forradalom idején) felfedezett Uránusz; az 1846-ban megpillantott Neptunusz (a fotózás, film készítés korai korszakában) vagy az 1930-as évben felfedezett Plútó, (amikor a nukleáris energiát feltalálták) hatással voltak az asztrológia fejlődésére. Ezek a bolygók lassú mozgásuk miatt inkább ,,nemzedéki hatást" váltanak ki, de érdekes következtetéseket vonhatunk le az egyénekre gyakorolt hatásaikról is.

Ma már tudjuk (a tudomány és technika fejlődésének köszönhetően), hogy a Naprendszerünk a Tejút nevű galaxis része és a világegyetemben még nagyon sok, ettől nagyobb galaxis is létezik.

Az asztrológia megértéséhez azonban a közvetlen környezetünk, a Nap és bolygóinak mozgásának tanulmányozására van szükségünk. Ezek vannak közvetlen hatással ránk Földi emberekre, élőlényekre, teremtményekre.

A távoli Állócsillagok is hatnak, de kisebb mértékben.

A NAPRENDSZER

A Nap és a Föld mozgása

A Naprendszer középpontjában található a Nap és körülötte egy viszonylag szűk sávban keringenek a bolygók, köztük a Föld is.

Zodiákus

A bolygók keringésének sávját hívják Zodiákusnak (állatövnek).

A nagyon távoli csillagok csoportjait (csillag képeit) még a régi időkben a babiloniak nevezték el (rendszerint különféle mitológiai állatneveket adva nekik). A csillagképek mintegy körbe fogják a Földet, ezek a nem egyforma nagyok, némelyik kisebb mások nagyobbak. A Földről úgy látszik, mintha a Nap pályáján az egyik csillagképből (állatövi jegyből) a másikba haladna.

Földünk egy év alatt megkerüli a Napot, körbejárva a nappályát és elhalad mind a 12 állatövi jegy előtt. Ezért van az, hogy minden hónapban más csillagjegy előtt látszik elhaladni a Nap.

A Föld viszont egy nap alatt fordul meg a saját tengelye körül, ezért arról a helyről ahol éppen állunk a 24 óra alatt megláthatnánk mind a 12 állatövi jegyet, (annak 30-30 fokos területét) de a Nap fénylő sugarai miatt csak az éjszakai csillagképekben gyönyörködhetünk.

A Föld saját tengely körüli forgása miatt van az, hogy az ugyanazon a helyen, egy napon, de különböző időpontokban született embereknek más-más a horoszkópjuk.

Napfordulók

A bolygók helyzetét a Földi egyenlítő vonala és a nappálya segítségével tudjuk meghatározni.

A Földi egyenlítő a földgömböt északi és déli féltekére osztja.

A nappálya (ekliptika) vonala ettől eltér 23 fok 27 perccel. Egy év alatt kétszer metszi a nappálya képzeletbeli vonala a Földi egyenlítő vonalát, ez okozza az évszakok váltakozását. Amikor a Nap a Kos jegy 0-fokára ér (ez a tavaszi napéjegyenlőség), majd amikor a Mérleg 0-fokára ér (ez az őszi napéjegyenlőség). Itt az északi féltekén ez jelenti a naptári tavasz illetve a naptári ősz eljövetelét; a déli féltekén mindez éppen ellenkezőleg van, a Kos jegy 0-foka jelzi az ősz kezdetét, a Mérleg 0-fokán pedig ott beköszönt a tavasz.

A mostani időjárási helyzetben, a klíma változás hajnalán az évszakok is egybemosódni látszanak, de ez egy másik történet.

A Földi egyenlítőtől a nappályának legtávolabb eső pontjait - napforduló pontoknak nevezzük. Az északi féltekén A Rák jegybe lépéskor éri el a Nap a nyári napfordulót, a téli napfordulót pedig a Bak jegybe lépésekor. A déli féltekén ugyanez fordítva igaz.

A nyári napforduló idején a Nap megkerülni látszik a Ráktérítőt, a téli napforduló idején pedig a Baktérítőt. Az Földi egyenlítővel párhuzamosan futó - attól északra elhelyezkedő - Ráktérítőnek illetve a - tőle délre elhelyezkedő - Baktérítőnek nincs semmi köze az állatövi jegyekhez. Ezek a Nap látszólagos évi útjával vannak kapcsolatban és azokról az állatövi jegyekről kapták a nevüket, amelyekbe a Napot belépni látjuk a nyári és a téli napforduló idején. A Nap látszólagos útja során ekkor a legnagyobb a Földre eső merőleges sugárzása a Föld egyenlítőjétől északi illetve déli irányban.

Az Földi egyenlítőt a Föld 24 órás saját tengelykörüli forgása miatt 24 egyenlő, 15°-os részre osztották. Ezeket a területeket nevezzük időzónáknak. Óránként az ég képének egy 15°-os szakasza látszik áthaladni egy meghatározott földi hely fölött.

Precesszió

Mint már említettem a nappálya vonalának képzeletbeli síkja nem merőleges a Földi egyenlítő képzeletbeli vonalára, hanem attól eltér - e miatt a Föld tengelye (az északi és a déli sarokpontját összekötő képzeletbeli tengely) sem merőleges a Föld Nap körüli keringési pályájára, hanem attól eltér, 23 fok 27 perces szöget zár be. Ez az elhajlási szög nem állandó, lassan változik. A Föld forgás tengelyének elmozdulása azt eredményezi, hogy a Föld képzeletben meghosszabbított forgás tengelye (az északi és a déli pólusokat összekötő képzeletbeli tengely) az elmozdulás miatt egy ,,kis kört" ír le és ez a tengely mindig más csillagkép felé mutat. Így mindig más a ,,Sarkcsillag", most az északi féltekén a ,,Kismedve csillagkép" egyik csillaga az, de lassan mozogva eltér ettől az iránytól és az egész ,,kis kört" körbejárva kb. 25920 év múlva ismét a mostani csillagkép felé fog mutatni. Ezt a 25920 éves időszakot nevezzük Világ évnek. Mivel a Föld tengelyének említett elmozdulási körét a Nap látszólagos mozgásának irányával ellenkező irányban írja le, így a napéjegyenlőségi pontok is eltolódnak az állatövi jegyekkel ellentétes irányban, tehát a Kostól a Halak jegye felé és így tovább. Ezt a jelenséget nevezzük precessziónak (Tavaszpont tovahaladásának). Emiatt a Nap minden év március 21.-én pályamozgása során az egyenlítőnek nem ugyanazon a pontján halad át, mint előző évben, hanem mindig kb. 50 ívmásodperccel hátrább. Ez 72 év alatt kb. 1 fokot, 2160 év alatt (ezt az időszakot nevezzük Világ hónapnak) kb. 30 fokot - egy állatövi jegyet jelent. A precesszió következtében mára már a Tavaszpont a Halak jegyének vége felé, egyesek szerint már a Vízöntő jegyében jár, vagyis napjainkban a Kos 0 fokának hátterében a Vízöntő csillagképe található. Ez azonban nem befolyásolja az asztrológia megállapításait, hiszen azok mindig a Nap látszólagos évi útjához kapcsolódnak. A tavaszpont, a Kos 0 foka a kiindulópontja az Ekliptika mentén elhelyezkedő zodiákus jegyeknek.

A Hold mozgása

A Naprendszer bolygóinak keringési pályasíkjai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek az ekliptikától. Csomópontoknak nevezzük azokat a metszéspontokat, ahol a bolygók keringési pályája metszi az ekliptika síkját.

A Hold Földünk kísérője és nem egy különálló bolygó a Naprendszerben. A Föld körül kering (mindig ugyanazt az arcát mutatva felénk) Földünkhöz láncolva, ugyanakkor a Földdel együtt a Nap körül is rója végelláthatatlan köreit. Kb.28 nap alatt kerüli meg a Földet (és így az állatövet is). Mivel keringési pályája eltér a Nap pályasíkjától (az ekliptikától), így két (egymással szemben lévő) pontban, az úgynevezett Holdcsomópontokban metszi azt. Az asztrológiában a Hold csomópontjaival fogunk még bővebben is foglalkozni.

A Hold számunkra innen a Földről csak akkor látható, ha a Nap megvilágítja. A Nap által megvilágított Hold számunkra érzékelhető változásait nevezzük a Hold fázisoknak. Ezek az Újhold, Növekvő Hold (első negyed), Holdtölte, Fogyó Hold (utolsó negyed), és ismét az Újhold. Mivel Újholdtól Újholdig kb. 29,5 nap telik el és addig a Nap is tovább halad az Ekliptikán, ezért az egymást követő Újholdak mindig az állatöv következő jegyében vannak.

... Hold fázisairól később majd részletesebben is írok, itt most egyenlőre elég ennyit megjegyezni.

A Naprendszer bolygói

A Naprendszer bemutatását nem véletlenül kezdtem a Nap, a Föld és a Hold mozgásának ismertetésével, ugyanis az emberek már ősidők óta e-három ,,égitest" mozgását (helyzet és alak változását) figyelték meg először. Akkor még azt hitték, a Föld áll a világmindenség középpontjában és ezek a világító testek a kisebb távoli csillagokkal együtt mind körülötte keringenek, hiszen a Földről szemlélve így látszott (látszik ma is).

Hála a tudomány fejlődésének, ma már tudjuk, hogy nem így van. Okosabbak lettünk mi emberek és felfedeztük a körülöttünk lévő világot.

Tudjuk, hogy a Földön kívül még több bolygó is kering ellipszis alakú pályán Naprendszerünk tüzesen izzó egyetlen csillaga a Nap körül. A Nap hatalmas gravitációs ereje tartja össze és mozgatja valamennyi bolygót.

A bolygókat planétáknak is szokták nevezni. A planéta görög eredetű szó és (bolyongót, vándorlót jelent).

B e l s ő bolygók

Belső bolygóknak is szokták nevezni a Föld és a Nap között keringő égitesteket, ezek: a Merkúr és a Vénusz.

a Merkúr

A Naphoz legközelebbi bolygó, kb. 58 millió km távolságra található központi csillagunktól. Viszonylag kis bolygó a kb. 4900 km-es átmérőjével. Keringési ideje a Nap körül: kb. 88 nap, az Ekliptikán: kb. 1 év.

a Vénusz

a Vénusz következik, a belső szomszéd bolygója Földünknek kb. 108 millió km-re a Naptól,

átmérője az egyenlítőjén kb. 12000 km. Keringési ideje a Nap körül: kb. 225 nap, az Ekliptikán: kb. 1 év.

a Föld

Most következik otthonunk a Föld. A Naptól mi kb. 150 millió km távolságban vagyunk, Földünk átmérője az egyenlítő mentén 12700 km, tehát a Föld kicsivel nagyobb, mint a Vénusz. Keringési ideje a Nap körül: 365.25 nap. A szökőév emiatt az egynegyed nap miatt van, ezt korrigálva minden 4. évben a február hónaphoz hozzáadunk 1 napot, így az minden 4. évben 29 napos.

 K ü l s ő bolygók

A Földtől még kintebb eső pályán keringő égitesteket külső bolygóknak is nevezik, ezek a következők: a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó.

a Mars

Külső szomszédunk a Mars kb. 228 millió km távolságban található a Naptól, átmérője pedig kb. 6800 km, tehát Földünktől jóval kisebb. Keringési ideje a Nap körül: kb. 1 év és 322 nap, az Ekliptikán: kb. 2 év.

a Jupiter

A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, kb. 780 millió km-re kering a Naptól. Átmérője kb. 143000 km. Összetételét tekintve az eddig felsoroltakkal ellentétben ez egy gáznemű anyagokból álló égitest. Keringési ideje a Nap körül: kb. 11 év és 315 nap, az Ekliptikán: kb. 12 év.

a Szaturnusz

A Szaturnusz az utolsó bolygó, amit még megfelelő körülmények között akár szabad szemmel is megpillanthatunk. Nagyon távol található, kb. 1.43 milliárd km-re a Naptól. Átmérője kb. 120000 km. Jellegzetessége még az a ,,gyűrű", ami a bolygót övezi és a kutatások szerint por és jég szemcsék alkotják. Keringési ideje a Nap körül: kb. 29 év és 167 nap, az Ekliptikán: kb. 29-30 év.

az Uránusz

Ezt a bolygót már szabad szemmel sohasem pillanthatjuk meg, még távcsővel is nehezen. Távolsága a Naptól kb. 2.88 milliárd km, átmérője pedig kb. 51000 km. Keringési ideje a Nap körül: kb. 84 év és 7 nap, az Ekliptikán: kb. 84 év.

a Neptunusz

Naptól való távolsága kb. 4.5 milliárd km, egyenlítői átmérője pedig 49000 km. Keringési ideje a Nap körül: kb. 164 év és 280 nap, az Ekliptikán: kb. 165 év.

a Plútó

Az eddig ismert legkisebb (kb. 2300 km átmérőjű) és egyben az eddig ismert legtávolabbi bolygó is a Naprendszerben. Kb. 5.9 milliárd km-es Naptól való távolsága miatt oda már alig jut el a Napnak a fénye. Keringési ideje a Nap körül: kb. 249 év és 3 nap, az Ekliptikán: kb. 249 év.

...Van még valami, amit itt meg kell jegyeznünk a bolygók mozgásával kapcsolatban, ez pedig az úgynevezett álló vagy (Stacioner) és a hátráló vagy (retrográd) helyzet.

Stacioner mozgás

Stacioner helyzetről akkor beszélünk, amikor az égitestek innen a Földről nézve egyenes irányú (direkt) mozgásukat látszólag hátráló, retrográd mozgássá változtatják. A direkt irányból hátráló illetve hátráló mozgásból ismét direkt irányú haladásra váltáskor egy ideig mozdulatlannak látszanak, mintha csak egyhelyben állnának. Ezt a látszólagos mozdulatlan helyzetét a bolygóknak nevezzük stacioner helyzetnek. Az Efemerida táblázatokban ezt ,,S" vagy ,,D" betűkkel jelölik.

Retrográd mozgás

Innen a Földről nézve az égitestek és a Föld haladási sebességének különbözősége miatt bizonyos időszakonként egyes égitestek úgy látszanak, mintha visszafelé haladnának az ekliptikán. Ezt a jelenséget nevezik retrográd, vagy hátráló mozgásnak. Egy égitestre akkor mondjuk, hogy hátráló mozgású, amikor a keringési pályája közelebb van a Földhöz. Minél lassabban halad egy égitest az ekliptikán, annál hosszabb ideig látszik hátráló mozgásúnak. A retrográd mozgás jelölésére az Efemerida táblázatokban az ,,R" betűt használják.

Meg kell még jegyezni, hogy a Nap és a Hold kivételével valamennyi égitest a Naprendszeren belül lehet retrográd mozgású.

<<< Főoldal 

Vissza a lap tetejére >>>