AZ ASZTROLÓGIA RÖVID TÖRTÉNETE

Az asztrológia több ezer éves ősi tudomány, eredete még a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Az égitestek mozgásának megfigyelése és leírása egyidős az emberiséggel.

A kőkorszakból származó kb. 10 ezer éves állati csontokon talált jelek bizonyítják, hogy már akkor ismerték a Holdfázisokat (az ár-apály változását). Ekkoriban alakult ki a földművelés, ami függ az évszakok váltakozásától; ezért megpróbálták kitalálni, milyen összefüggések vannak az esős és a száraz periódusok között, mikor várható meleg és mikor hideg, és mikor a legjobb a magokat elültetni.

Tehát az ember már jóval az írásbeliség megjelenése előtt érdeklődéssel tekintett az égboltra és próbálta megfejteni, hogy milyen összefüggés van az égbolt képe és a földi élet között. Bizonyítékaink vannak arra, hogy Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén élt sumérok már kb. 6000 évvel ezelőtt megfigyelő tornyokat, úgynevezett zikkurát-okat (lépcsős toronytemplomokat) emeltek és azokból kémlelték az eget. Ezek az építmények minden nagyvárosban, központi helyen álltak, négyszögű alapú, vaskos falú vályogtéglából készült építmények voltak. Ezek raktáraknak, irodáknak és kultikus célú helységeknek adtak teret, lapos tetejük pedig a csillagászpapok megfigyelőállása volt. Bennük egy kis szentély is állott..4-6 ezer éves agyagtábla maradványok, kődarabokra vésett leírások tanúskodnak arról, hogy megfigyelték a látható bolygók mozgásait (különösen pontosan meghatározták a Nap és a Hold mozgását) és ezeket a megfigyeléseiket arra használták, hogy pontosabban megismerjék az élet törvényeit. Ezek az első olyan írásos feljegyzések, amelyek az égbolt jelenségeinek a leírását, a bolygók pontos pozícióit, a csillagképek elnevezéseit és a napfogyatkozások pontos adatait tartalmazzák.

Először a Holdat, mint a Földről legnagyobbnak látszó égitestet figyelték meg, így jutottak az apály és dagály felismeréséig, a menstruációs ciklusra és a szexualitásra gyakorolt hatásig. Aztán megfigyelték, hogy a Föld körül keringő - de egymáshoz viszonyított helyzetüket alig változtató csillagok között 5 további csillag is vándorol. Ezek hol gyorsabban, hol pedig lassabban araszoltak az égen, mindegyik az állócsillagokkal megegyező irányban látszott keringeni a Föld körül, de egy szűk pályán, amely az Egyenlítővel kb. 23 fokos szöget zárt be a Föld körül. Akkoriban papok, filozófusok és főként csillagászok művelték az asztrológiát. Fölfedezték a Nappályát, és 12 részre osztották. Ezt a sávot, amelyen (a Földről nézve) a Nap és a Bolygók átszelik az égboltot, állatövnek nevezzük.

Az akkádok i.e. 2350-ben meghódították a Sumér birodalmat és asztrológiai feljegyzéseiket saját nyelvükre fordították le. Nap, Hold és Vénusz imádók voltak, de a többi planétát is figyelembe vették a Szaturnusszal bezárólag.

Az ember ősidők óta az egyes csillagképekben meghatározott állati alakzatokat látott - ezért viseli számos csillagkép állatok nevét, (elnevezésük a babiloniaktól ered) - és mivel ezek a csillagképek gyűrű alakban helyezkednek el, a sávot állatövnek hívjuk. Ezek az állatövi jegyek egyidejűleg meghatározott életelveket, univerzális képeket és tartalmakat jelképeztek. A Bika pl. az önbizalom, a termékenység, a Szűz az áldozatvállalás és a tisztaság megszemélyesítője.

Minden jegynek csak egy, önmagára jellemző kifejezési módja lehetséges. Ezek egy egységes egésszé állnak össze.

A Földről nézve úgy tűnik, hogy a Nap forog a Föld körül. Leír egy bizonyos pályát, ami idegen szóval az - ekliptika: a nap útja. Az ekliptika tartalmazza a 12 állatövi jegyet, ezért van az, hogy a Föld 1 éves Nap-körüli útja során a Nap (kevesebb mint 1 fokot haladva az ekliptikán) kb. 30 naponként más-más csillagkép előtt halad el, vagyis más-más zodiákus jegyében van. Ha valaki azt mondja - Rák vagyok - azt érti ezen, hogy születése pillanatában a Nap a Rák jegy valamelyik fokán állt. Azt is megfigyelték, hogy ha egy planéta keresztül haladt egy ilyen szakaszon, akkor bizonyos azonosságok mutatkoznak hatásaikban. Az azonos időpontban született emberek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és bizonyos események is gyakrabban fordulnak elő az életük során.

Észrevették, hogy minden évszak minden évben más és más. A további megfigyelések során így jutottak el oda, hogy más csillagok és más bolygók is hatást gyakorolnak a Földre. Így alakult ki egy olyan tapasztalati tudomány, amely nagyban hozzájárult valamennyi más tudomány fejlődéséhez.

Az asztrológiát tehát az összes tudomány ,,szülőanyjának" tekinthetjük.

Azokban az időkben - és egészen a XVII. századig - az asztrológia (csillagismeret) több tudományt is magába foglalt, az asztrológia alatt asztronómiát = csillagászatot és asztromantikát = csillagjóslást értettek. A kettő párhuzamosan fejlődött és egymástól elválaszthatatlannak tartották. Az asztronómia és az asztrológia fejlődését a kíváncsiság és az a meggyőződés indította el, hogy az égbolt jelenségei hatással vannak a Földi életre.

A Csillagászat ugyan matematikailag vizsgálódott, az asztrológia pedig filozófiai szempontok szerint, általában azonban aki csillagászattal foglalkozott, az egyben asztrológus is volt.

Ma már élesen elkülönül a két téma, sőt néha komoly háborúskodás is előadódik közöttük.

Az asztrológiának semmi köze a csillagászathoz, de felhasználja a csillagászok által kiszámolt égitestek mozgáspályájának adatait.

A Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén éltek a sumérok majd az asszírok, a babiloniak és azaz ősi néptörzs, - a kaldeusok - akiknek köszönhetően Babilon bukása után az asztrológia elterjedt az ókori világban.

Az egyiptomiak a suméroktól vettek át egy asztrológiai rendszert. Az egyiptomiaktól a görög kultúrába került át ez a tudás és alkalmazkodott az európai gondolkodáshoz. A mi asztrológiai tudásunk is innen ered. Az asztrológia elnevezés görög eredetű, jelentése: csillagismeret = a csillagok szellemét vizsgáló tanítás.

A görögöknek köszönhetően tett szert igen nagy népszerűségre. Legismertebb tudósaik Platon és Arisztotelész tanításai szerint a csillagok isteni lények, melyek a világ törvényeit követve járják pályájukat, és hatnak a földön élők sorsára. Miután ebben az időben a csillagászat még mindig szervesen összefüggött a vallással, ezzel a papi rend foglalkozott, bár a legnevesebb ókori gondolkodók mind tudósai voltak az asztrológiának is. Ilyen volt a híres gyógyító Hippokratész is, aki napi munkájában alkalmazta az asztrológiai módszereket, és akinek nevét az orvosi eskü tette igazán ismertté. Egyébként a görögök világnézete heliocentrikus (Nap középpontú) volt, és ismerték a Tavaszpont hátráló mozgását. Az első általunk ismert horari (kérdőhoroszkóp) is görög volt. Az első személyes horoszkópot is ők készítették.

Az ókor talán legjelentősebb asztrológusa Ptolemaiosz Klaudiosz volt (Kr. u. 100-178), aki a II. évszázadban kora teljes asztrológiai tudását összefoglalta és leírta a Tetrabiblos című művében, mely évszázadokig alapmű maradt. Ebben az asztrológiát megszabadította a vallási téveszméktől, és műve évszázadokon át kiváló asztrológiai tankönyvnek bizonyult. Művében ír a fő állócsillagokról, ezek tulajdonságairól, a csillagképekről és ezek jelentéséről. Leírja a föld országait, hogy melyik bolygó uralja ezeket, és hogy ezek lakossága miért viselkedik úgy, ahogy. Ír a bolygók egészségi vonatkozásairól és leírja a bolygók uralmának szimmetrikus és tökéletes elrendeződését, ezek méltóságát, erősségét, hatókörét és minőségét. Ő volt az, aki Kos 0 fokban határozta meg a tropikus zodiákus kezdetét. Részletes leírást ad a külső megjelenésről. Ő írt a Szerencsepont fontosságáról. Másik híres műve az ,,Almaggest", ennek az asztrológiai művének alapját az a geometriai rajz képezte, amelyet a tudós a körvonalú mozgáson alapuló világegyetemről készített. Azt vallotta, hogy a viselkedés, a termet, a bőrszín, sőt még a nemzeti jelleg is kiolvasható a csillagokból.

A kereszténység első évszázadaiban a görög-római császárok rendszeresen kikérték az asztrológusok tanácsait. Tiberius és Néro asztrológusokat tartott udvarában. Az asztrológia a Római Birodalomban még államtudomány volt, amelynek Caesar és Augustus is lelkes híve és támogatója volt.

Majd később a kereszténység előretörésével Konstantin császár uralkodása után (Kr. u. 400 körül) keresztények egy fanatikus csoportja felgyújtotta az alexandriai könyvtárat, ahol kb. 40 000 kötet és papirusz tekercs elégett, benne a kor jelentős asztrológiai munkái is. Ettől kezdve a kereszténység tanításaival ellentétesnek nyilvánították az asztrológiai tanokat és üldözni kezdték művelőit, a XII.-XIII. századig az iszlám és arab területeken maradhatott csak meg.

Kb. a XII.-XIII. században kezdett el újra terjedni az asztrológia és a XVI. században érte el csúcspontját. Ebben az időben élt Nostradamus és Paracelsus.

A XVI. század kiemelkedő csillagászai Galilei, Kopernikusz, Kepler és Tycho Brahe tudományos munkájuk révén nagymértékben bővítették az emberek ismeretét a Naprendszerről és valamennyien elismerték az asztrológiát.

Kopernikusz kb. 1500-ban létrehozta az új világképet, amelyben a Nap a naprendszer középpontja és nem a Föld, addig az időkig a Ptolemaiosz-i világkép volt érvényben. Eszerint minden bolygó a Föld körül kering - még a Nap is - és ezt a szimbolikus világképet használja az asztrológia is. Az asztrológiát ért támadások nagy része azon a tényen alapul, hogy tudományos szempontból helytelen világképpel dolgozik, és így a tudomány rajongóinak egyértelmű, hogy ezért soha nem működhet jól. Ez a vélemény korrekt és elfogadható amennyiben a tisztán mérhető dolgokról beszélünk. Ahhoz azonban, hogy megértsük az asztrológiát, vissza kell emlékeznünk, hogyan jött létre az asztrológia: az égbolt megfigyeléséből, ahogyan a Földről látszott.

Az új, ,,modern kori" bolygók - az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó - felfedezése amelyeket a XVIII. század közepe óta pillantott meg az ember, megint csak sokakat ábrándított ki az asztrológia iránti hitükből.

A XVIII. században félretették az összes okkult tudományt, ekkor terjedt el a materiális gondolkodás.

A XIX. század végén kezd el ismét terjedni - elsősorban a pszichológiai áramlatoknak köszönhetően.

Több asztrológiai rendszer van, mert minden kultúrának megvan a maga sajátos asztrológiai rendszere: indiai, a kínainak mondott keleti, tibeti, inka, maya, stb.

<<< Főoldal 

Vissza a lap tetejére >>>